2010. január 3., vasárnap

A népszerű évvégi "gyomorerősítő" leves

Ahogyan korábban írtam, nagyanyám ízeit és a velük kapcsolatos emlékeket szeretném megosztani a blog olvasóival. Így karácsony és újév között többet gondolok rá, mert már nem ő a "parancsnok" a konyhán, egyedül kell boldogulnom...
Gyerekeim, akik ma már felnőttek mindig aktív partnereim voltak a "konyhában" is. Kíváncsian figyelték hogyan készülnek a finomságok. Sokszor besegítettek, amíg kicsik voltak, akkor a kíváncsiság vezérelte őket, ma már, hogy könnyítsék anyjuk munkáját! Természetesen kihasználtam, és most is kihasználom ezeket az együtt eltöltött időket, arra, hogy meséljek mi volt az én gyerekkoromban, milyen volt a rántott levest Manci nagyanyámmal együtt készíteni. Hogyan figyeltem a rántás keverés fortélyait a sámliról, hiszen az 50-es évek végén, a 60-as évek elején még olyan falra szerelt változata volt ismert a mai gáztűzhelynek és nem értem fel. Egymás mellett dolgoztunk, én akkor 6 éves voltam, ő akkor 59 (nem sokkal idősebb, mint most én!). Nekem is volt "bársony" edényem (ti. piros zománc edény) csak sokkal kisebb, "babásabb", mint az övé!. Kis fakanalammal sokadszorra sikerült csak elkészíteni a rántást, de mára már hibátlanul elkészül és a lányom is lesi (nem kérdezi, és ezen én jókat somolygok), vajon miért nem lesz csomós! Hát, sok elrontott leves, főzelék került ebek harmincadjára az ügyetlenségem miatt! Nos a gyerekkori közös főzőcskézések fogják végigkísérni a blog bejegyzéseimet továbbra is, és természetesen nagyanyám kis zsírfoltos, fekete receptes füzetéből merített receptek kelnek új életre az emlékeimmel együtt. Megpróbálom majd képekkel is illusztrálni ezeket az "Ízes emlékeket", hogy kedvet kapjatok és kipróbáljátok őket. Szilveszter után a sokak által ismert korhelyleves mellett főzte a finom "gyomorerősítőjét" - leánykori nevén: fokhagymaleves! Nézzük hogyan készült:

" Gyere gyorsan! - mondta (kb. 8 éves voltam, a suliból jöttem haza...)Szükségem lenne egy kis gyomorerősítőre és segítened kell! Mindig így próbált rávenni, hogy segítsek a konyhán. Hozd a fazekat és a sámlit! - hangzott a vezényszó. (csak a sámliról értem el a rezsót!) Álltam a sámlin és vártam a "nagyfazekat" (3 l), mert az volt a családi leveses. A fazékba került 2 evőkanálnyi zsiradék (akkor még disznózsírral főztünk) majd apránként annyi réteslisztet adagolt az edénybe, hogy a kavarás közben egy híg, jól keverhető masszát kaptam. Fogtam az edény fülét és megpróbáltam az utasításai szerint balról-jobbra kavargatni (Így lesz "síma" a rántás- mondta). Az edény a nyakamig ért, de igyekeztem megfelelni az elvárásainak.
Vigyáznom kellett, mert nem lehetett csak zsemleszínű! (kinek milyen a zsemle színe!) Közben körülbelül 2 fej fokhagymát apróra vágott a deszkán -ez az ő reszortja volt, mert csak ő értett hozzá- és beleszórta a fazékba, míg én sűrűn kavargattam a rántással együtt. Egy darabig még buzgón végeztem ezt a feladatot, de kezdett elfáradni a 8 éves karom. Bírd még ki kérlek, tudod a derekam... és ezzel levett a lábamról, mert nagyon szerettem. Kicsit pusmogtam az orrom alá, de folytattam a rántás keverését, amíg meg nem lehetett érezni a fokhagyma jellegzetes illatát. Ott terjengett a levegőben és jókat szippantottam belőle. Talán a kezdődő náthám is ettől múlt el... ma már tudom! Aztán lehúztam a rezsóról az edényt és sok pirospaprikát szórt bele (mai mércével 4 teáskanálnyi volt). Rendíthetetlenül kevertem tovább a belezubogó hideg víz alatt is. Háromnegyedig feltöltötte az edényt, majd nagy lángra állítva főztük tovább a közös levest. A fa sótartót a kezembe adva adta a további utasításait: szórj bele a méricskével (kávéskanál)kb. 4 adagot...és aztán kóstold meg! Hát, még többször sózni kellett... Ma azt mondanám, hogy ízlés szerint tégy bele sót! A kiskanálnyi bors nekem jutott eszembe. Amikor forrni kezdett a leves, az előző heti tésztagyúrásból maradt széles metéltből tett bele. Akkor nagyon soknak tűnt, ma fél kilós zacskósnak hívom ezt a mennyiséget. Forrástól számított 10 percig álltam még a "helyzet magaslatán", mikor elhangzott a "visszahívó" szó: Lejöhetsz! Hát alig vártam már! A karom, mint az ólomnehezék, ki tudtam volna szaladni a világból, de hát várt a tanulnivaló! Este apám mosolyogva szólt: Hallom, ma megint nagyanyáddal főztél! Egész jó lett, hallod? Írtó büszke voltam magamra, pedig csak "kézilánykodtam" a séf mellett!
Mára ennyi... majd jelentkezem...

2009. december 22., kedd

...az a bizonyos szárnyashús "kísérő"...

Másik kellemes karácsonyi finomság nálunk a szárnyashús „kísérő”
Nagy sikere van hosszú évek óta.
Receptje az alábbi:

1,5 kg apró lilahagymát ( fontos, hogy apró legyen, mert annak a rostjai zsengébbek) félbevágok és felszeletelem - nem kockázom – picit besózom és 60 dkg kristálycukorral, 4-5 babérlevéllel, mokkáskanál rozmaringgal (ha por alakú), és kb. 1,5 dl almaecettel v. gyenge sima ecettel (apránként adom hozzá, és sűrűn kóstolgatom, hogy ne legyen kellemetlenül ecetes ízű) felforralom a cukor olvadásáig, ill. a hagyma üvegesedéséig.
Közben 2 kávéskanál durvára vágott fehérborssal ízesítem, és folyamatosan kavargatom. 1 kg jó ízű (ez olyan alma, amit mi szívesen fogyasztunk nyersen is) almát apró kockára vágva a lábosba öntöm a hagymára, rácsepegtetek 1 citrom levét és „összerottyantom” az egészet! Nem főzöm teljesen puhára, az alma még egy kicsit ropog, amikor esszük a hús mellé.
Hűtőben eláll, de célszerű hamar megenni, mert nincs benne tartósítószer!

Jó étvágyat, remélem, adtam új ötletet.

...és megint karácsony van..

Nálunk karácsonykor isszuk is, meg visszük is (vendégségbe) az alábbi finomságot:

CSOKIFLIPP Manci-módra!

Most pedig, ha ízlett a kontyalávaló, akkor megosztom Veled nagyanyám 60 éves receptjét!
Gyerekként sokszor segítettem elkészíteni a sok finom süti mellett, a tojáslikőrt és a csoki flippet is, hogy majd ha „felnövök” én is el tudjam készíteni.
A „csoki flipp” elkészítése igazán nem ördöngös, hamar összeüthető, csak érdemes hagyni, hogy a belevalók összeérjenek, akkor finomabb – hát, nálunk soha nem volt ideje „megérni”

Kb. 1 literes mennyiséghez, az alábbiak kellenek:

4-5 evőkanál jó minőségű (majdnem fekete) kakaót elkeverek 4-5 evőkanál kristálycukorral, és kb. 1,5 dl vízben a cukor olvadásáig főzöm. A folyadékmennyiség változó lehet, mert a kakaó és a kristálycukor összekeverése eleinte elég macerás, de az apránként hozzáadott víz kissé folyósabbá teheti! Manci nagyanyám mindig megbolondította egy kis fahéjjal, szegfűszeggel, igazi vanília rúddal is – ezekkel azonban vigyázni kell, mert ha sok van belőlük, akkor elvész a „csoki íz” – ezért én csak kevés fahéjat használok!
Ha a kakaós massza kihűlt, akkor 2 kis doboz kondenzált tejet (manapság 2-3 tubus sűrített tejet) öntök bele, miközben kis habverővel kevergetem, hogy sima és egyenletes maradjon az állaga. A sűrített tej v. kondenzált tej, ha nem édesített, akkor az elején kicsivel több cukrot lehet hozzáadni. Ezt követően, kb. ½ l finom, jó minőségű rumot keverek hozzá, de ez lehet pl. konyak is. A sűrített tej és az alkohol miatt sokáig eláll! ? Nálunk nem! Nálatok?
Tálaláskor érdemes egy nagyobb likőröspoharat elővenni, abba rejts bele egy szem meggyet, és erre öntsd a flippet!!!!! Ez már az évek során alakult így, a család nagyon díjazta az ötletet.

"Brownies - őrület"

A mai világban oly divatos a Brownies fogyasztás, vagy ahogy mostanában mondani szoktam a „Brownies őrület” (kivétel nélkül mindegyik főzőshow-ban készítették már!), eszembe jutatta a ’60-as évek gyerekkori vasárnapi, süti-illatú délutánjait…

Gyermekeim már nagyok és sokat mesélek nekik ezekről az időkről. Lányommal az utóbbi időben egyre többet vagyunk együtt a konyhában, és akkor emlékezem…

Nos, nálunk így festett egy un. brownies a ’60-as években illetve az alább adom meg a receptet úgy, ahogyan már én sütöttem a gyerekeimnek ill. sütöm, amikor egy kicsit finomabb falatokat akarok az asztalra tenni…

„Most Brownies az új neve, de Manci nagyanyám „csokis” süteményé –nek az 50-es években is nagy sikere volt. Csak azt nem tudom, hogy honnan szerzett csokoládét hozzá?! Egyszerű ez is! Igaz, frissen az igazi, de akkor régen a kályhára tettük „melegedni”, most célszerű a mikróba egy picit felmelegíteni és a most divatos fagyival, valamilyen lekvár, v. gyümölcsöntettel tálalni. Akkor, és még hosszú éveken keresztül csak „mezitlábasan” ettük. Lássuk, mi kell hozzá:

Kb.12,5 dkg vajat és 20 dkg étcsokoládét gőz felett megolvasztok (lehet beletenni, most kapható a magasabb kakaótartalmú csokit is, azzal jobb lesz) kb. 15 dkg kristálycukrot kikeverek 4 egész tojással, és beleteszek 10 dkg darát diót, v. mandulát és 10 dkg durvára vágott diót v. mandulát. Fontos, hogy előtte egy kicsit meg kell pirítani, mert jobb lesz az íze! Külön tálban összekeverek 15 dkg átszitált lisztet 2 teáskanálnyi (a recept szerint, de én 1 tasak) sütőport keverek bele. A tojásos masszába apránként belekeverem a sütőporos lisztet, majd óvatosan a csokis masszát. A tojás nagyságától függ, hogy milyen sűrű lesz a tészta, lehet variálni a tojással és a liszttel is, a lényeg, hogy mindig egy kissé hígabb tésztát kapjunk. Közepes, sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm a masszát manapság, régebben kivajaztam és kiliszteztem, de így sok a mosogatni való! Alufóliával letakarom a tepsit, hogy sülés közben ne égjen meg, gyakran ránézek (az időt sajna nem tudom) és tűpróbáig sütöm. A tészta közepe ne legyen száraz! Porcukorral, lekvárral ettük anno, most divatossá lehet tenni különböző trükkökkel!!”

Kétségtelen ráhajazik a mostani angol süteményre, de vajon nem az a régi volt az eredeti?.......